A harmadik fejezet első pár bekezdését felteszem ide. Ez még nagyon távol van a véglegestől, de azért kíváncsi vagyok mi a véleményetek az új karakterről első látásra:
Egy piros petty egyenesen az Oxaméter felé tartott. A szürkeségben ez jelentette a hajót, ami nem azonosította magát. A pettynek amúgy volt egy rendkívül rosszul megválasztott neve, de soha senki nem jegyezte meg. Még a lány sem, aki vezette. A lánynak szintén volt egy rosszul megválasztott neve, de ő inkább a Godivát használta. Ez alkalmat adott volna arra, hogy elmagyarázza, miként lehetséges, hogy ő Karin Kallmaker utódja, aki pedig a mercia grófjának, Leofricnak és jóval híresebb feleségének, Godivának a leszármazottja. De ez soha senkit nem érdekelt. Persze őt sem érdekelte semmit. Még a saját haja sem. A sötétlila hajra ugyanis ráfért volna egy alapos mosás, olyan öt hónappal ezelőtt. Most jobbára menthetetlennek tűnt. Amúgy Godiva, nevéhez méltóan, ruha nélkül kuporgott a székében. Ez félig ágy volt, félig fotel, és teljesen kényelmetlen. A székhez is, meg a szagokhoz is annyira hozzászokott már, hogy nem zavarta. A lány mosdatlan testének a szaga keveredett valami savanyú pálinkaféle párájával. Ez a bűz betöltötte a lehető legegyszemélyesebb hajót. A lány körül ugyanis jó méter magasságban mindenféle limlom töltötte ki az aprócska hajó életterét. Élelem, alkatrészek, pár hulla légmentesen lezárva és még ki tudja mi minden szorongott egyetlen ember társaságában.